Sanyi egy jelentéktelennek induló vasárnap délelőtt céltalanul járta a világhálót, ide-oda kattintgatott.Talán onnan indult az egész, hogy egy anime-rajongó barátja kérésére megnézte az ennek a barátjának az oldalát,és onnan ment tovább és tovább, de ez nem fontos. A lényeg az, hogy bizonyos inuyashagirl oldaláról eljutott egy olyan oldalra, ami rögtön kiszakította a közönyből. Belenyilallt az érzés, hogy ez az oldal csak neki szól, minden képet, hangot, hangulatot ismerősnek érzett, de hogy honnan? Talán a szívéből...? Egyre jobban belemerült az oldalba, és egyre jobban a varázsa alá került. Az elméje megvilágosodott, úgyérezte léte értelmet nyert! Érezte, hogy nem hagyhatja itt ezt az oldalt csak úgy, úgyhogy felírta a címét magának. De belehasított a gondolat, hogy mi lesz, ha törlik az oldalt, vagy elköltözik, vagy átalakul?! Tudta, hogy azt nem élné túl, ezért letöltött az oldalról mindent amit tudott, egészen amíg úgy nem érezte, hogy teljesen eggyé vált vele. De nem érte be ennyivel! Vérszemet kapott, és mostmár nem szelíd, alázatos imádattal tekintett az oldalra, hanem teljes uralmat akart felette.

            Csinált tehát egy saját oldalt, és felrakta rá a másik oldal tartalmát is, sajátjának feltüntetve. Aznap egész nap a fellegekben érezte magát.Hogy a hangulatát teljessé tegye, elment este egy buliba a barátaival. Pörgött, táncolt és annyi alkoholt ivott, mint egy másik buliban sem.Összejött az egyik barátja barátnőjével, és a pultoslánnyal. Hajnali 5 körül indult haza, felszállt egy villamosra, ami a háza előtt állt meg.Viszont most elfelejtett leszállni, és egy megállóval később kapott észbe. Leszállt, és elkezdett hazafelé botorkálni a síneken . A két megálló közötti utat rendesen 4-5 perc alatt tette meg, de most alig látott, szédült, többször el is esett, így jóval lassabban ment, mint rendesen. Bódultsága egyre fokozódott, és úgyérezte, képtelen továbbmenni. A talpa alá került egy sörösüveg, amin el is esett. Képtelen volt fölállni, a levegő ólomsúllyal nehezedett rá, a fejét mintha hozzászögezték volna a talajhoz. Kellemes volt a sínek hidege a bőrén, amelytől most legszívesebben megszabadult volna.Úgy érezte örökké itt kell maradnia. Épp behunyta volna a szemét, de ekkor éles fénysugár vágta át részegsége búráját, és hangosan sivítva közeledett a fény forrása. Fel akart ugrani, de a tagjai nem engedelmeskedtek.Minden összefolyt a szeme előtt, nem látott semmit, csak a nagy fényességet, amely egyre közeledett, majd mikor elérte, egy pillanatig mintha a testét atomokra szakították volna szét, aztán már semmit nem érzett...

Ez a történet nem egy nagy ritkaság. Mostanában szinte aztmondhatjuk általános. Pedig nem is kellett volna sokat tennie Sanyinak, hogy ne így végezze... Teendője csak annyi lett volna, hogy ír a vendégkönyvbe egy üzenetet, hogy pl. melyik rajzomat szándékozik lemásolni, és vár.

 Meg persze a mértékletesség... Ha úgylátom, hogy az ő identitásának se tenne jót, hogy csak az ÉN képeim lennének az Ő oldalán, vagy nekem nem lenne jóérzés, akkor lehet hogy aztmondom, hogy áállj!   

             Tehát ha úgyérzed hogy nem tudsz az oldalam egy morzsája nélkül élni, akkor írj a vendégkönyvbe, és megdumcsizzuk!:)

 (Jah, és csak hozzáteszem, hogy Sanyi a történtek után természetesen a pokolba került.)