Van Maya. Van az összestöbbinő.

Ez a felosztás netán sértő lehet,

vissza- és előremenőleg.

Ezért szíves elnézést és kegyelmet kér

kartácstűzben is lovagias Lényünk.

Mármost miről is volt szó?

Mármost miről is volt szó?

Igen,

hogy az „összes”-be sorolás sértő lehet

az Összestb-re nézvést. Minden

kategorizálás megfoszt

az egyetlenségtől.

(Furcsaröptű emberlény

csupaszín tollazata.)

De hát a búcsú zubogó vizében

a legszebb madár is

megfosztatik tollától. Lesz csupasszá. Lesz a becézett,

fenyőmagon nevelt, pihés madárka:

nyers

hús.

Amit utóbb majd, így vagy úgy, elkészít magának, s fűszeres szósszal, dús garnírunggal, magányos asztalánál (damaszt szalvéta-dárda, tömör ezüst, törékeny porcelán, metszett poharak, fajansz fogvájótartó komor, parvenü kellékei között) bekebelez az ínyenc emlékezet.

Maya VAN. Ablakot pucol, gépel, vagy a körmét a lábujján. Fürdik az Örök Téma. Lépdel. Hajladozik. Belátni neki. Ahogy a padlót mossa.

A hajcsatját keresi. Három cigarettája ég (három főbűne) a lakás három különböző pontján. Átrendezi a tükörgyűjteményét. Rágyújt a negyedikre.

Vihetem utána a hamutartót. Kávét főz. Mayálkodik. Ejti le magáról a szoknyáját, félkézzel még behúzza a függönyt. Él.

Persze az ÖSSZESTÖBBINŐ is van. Mennek az utcán. Férjhez. Válnak. Beválnak. Szülnek. Özvegyülnek. Könnyeznek, mosogatnak, mosolyognak. El-feltünedeznek. A nagy teknőben buborékokat vet a kelő tészta.