ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
    magam
    magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
    Az ám,
    Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
    szegény
    legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
    fura
    ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
    a hont
    kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
    hevét
    s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
    gagyog
    s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
    sekély
    e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
    taní-
    tani!